Half-Life végigjátszás

„Jó napot! Üdvözöljük a Black Mesa gyorsvasútjában!" - mondta a hangosbeszélő, és én elindultam új munkahelyem, a Black Mesa kutatóállomás C szektora felé. Miközben úton voltam, a hang eligazítást tartott nekem, hogy mit hol találok. Azt is mondta, hogy egy titkos kísérletet kell végrehajtani, de erről a külvilágban senkinek sem mesélhetek. Az idő azonban gyorsan telt. Megérkezett a gyorsvasút, és a biztonsági őr kiengedett. Barátságos volt, jópofa, össze is haverkodtunk volna, de mindkettőnknek feladata volt. Ő kinyitotta az ajtót, én pedig elmentem a központ felé.

Animalous Materials

Megérkezésem után három jól öltözött doki fogadott. Rám szóltak, hogy menjek le a kísérlet helyszínére, ne vacakoljak. Közben szórakozhattam cseppet, például mikor lenyomtam a vészjelző gombját, pánikba estek, és rám szóltak. A cukorautomata ingyen adott cukrot, ez király:))). Elszórakoztam az időt, rohanni kellett. Azonban egyik ajtón sem mehettem át. Bementem az öltözőbe, ahol felvettem intelligens mellényem (H.E.V. SUIT), és továbbmehettem. A vécébe nem mehettem, mert odabent egy manus ült, és köhécselni kezdett, ahányszor az ajtóhoz mentem:). A másik kapun nem mehettem át, de az ablakon át láttam egy fura táskás fazont. De volt egy másik irány is, erre mentem. Ezután már átengedett az őr a kapun, ahol lementem egy lifttel, majd a barátságos dokikkal csevegtem. De sietnem kellett, ezért otthagytam őket. Mikor leértem, odalent két doki vitatkozott a kísérletről. Szerencsére beengedtek, és odabent elkezdhettem a kísérletet. A doki szerint fel kellett mennem a létrán, és megnyomni egy gombot. Ez sikerült, a gépezet beindult. Majd lemásztam, és megvártam, amíg leengedik a kiskocsiról a rácsot. A vezető tudós valami problémát említett, de nem tartottuk vészesnek, úgyhogy folytattam a munkát. Ez után azt a parancsot kaptam, hogy toljam be a sugárnyaláb közepébe a kiskocsit. Én megtettem. Azonban egyszerre elkezdtek szikrák pattogni. Robbanások zaja töltötte meg a termet. A vezető tudósok pánikba estek. Minden összeomlott a közelemben. Úristen, mi történt?

Álmomban láttam, ahogy valamilyen csúszómászó lények legelnek valami bolygón. Aztán zöld lényekkel találkoztam, akik rám akartak rontani. De itt újra elájultam.

Unforessen Consequences

Mikor magamhoz tértem, elindultam visszafelé. Odakint egy doki élesztett újra egy biztonsági őrt. Sikerült neki, ekkor hozzászólhattam, ő követett volna, de a sok törmelék elzárta az utat. Felmentem a lifttel, és odafent megláttam a két dokit. Az egyik haldoklott. A másik hozzám szólt, és azt mondta, hogy szerezzek segítséget valahonnan. Így továbbmentem. A tartályokban különös lényeket láttam. Mintha az Alienből léptek volna elő. De nem értem rá nézelődni, feladatom volt. Odaszóltam a néger tudósnak, aki kinyitotta az ajtót. Odakint a lézer elzárta az utat, de lebuktam, és így könnyedén átmentem a sugarak alatt. Itt vettem fel első fegyverem, egy feszítővasat. Nem rossz. Az ajtón kimenve különös hangokat hallottam. Aztán az Alien rám támadt. A feszítővassal leütöttem. Ekkor megvizsgáltam. Kiderült, hogy ez egy élősdi lény, tehát másnak a testét használja a létre. Sajnos a hatását meg kellett tapasztalnom. A liftet akartam hívni, de az felrobbant, és két dokival együtt lezuhant. Szerencsétlenek... A létrán kellett felmásznom. Aztán maga a borzalom tárult a szemem elé. Két Alien által megszállt testű zombi kutató rátámadt egy biztonsági őrre. Megmenteni nem tudtam, de felvettem pisztolyát (Glock asszem, de még életemben nem lőttem fegyverrel!!!), mellyel leszedtem a két zombit. Továbbmentem, és itt is zombikat láttam, szerencsére nem volt nehéz végezni velük. Bementem az öltözőbe, de csak halottak és vér fogadott. De a szekrényekben kutakodva fontos cuccokat vettem fel. Továbbmentem, egész a bejáratig. Itt lebuktam a szellőzőrésen, majd bent végeztem a két kis Aliennel. Fönt láttam egy szellőzőnyílást, amin átmentem. Már nem volt ott a táskás, az ajtón meg nem mehettem be. Pedig egy dokit épp most mészárolt le egy idegen. Szegény:(.A jobb oldali ajtón bemenve egy zombit láttam a számítógép előtt ülve. Ez visszataszító volt, ezért aztán továbbmentem egyenesen. Itt egy elsősegélygép volt, amit tudtam is használni. Továbbhaladni csak az ajtó üvegének betörésével tudtam. Itt furcsa, kutyaszerű idegenek fogadtak, akik elektromos kisülésekkel pásztáztak. Viszont az ólom nem volt ínyükre, bele is haltak, miután megszórtam őket némi puskagolyóval. Itt több út vezetett el más-más irányba. Az egyik ajtó mögül titokzatos, zagyva szöveget hallottam. Hamar rájöttem, hogy ez egy olyan idegentől származik, akit már álmomban is láttam. Meg akart rázni árammal, de én voltam a gyorsabb, és hangos brekegés közepette összezuhant. Jutalmam pár tár volt a Glockhoz. Miután bementem egy másik ajtón, egy szűk folyosón haladtam tova. A végén létra volt. Úrrá lett rajtam a félelem, hogy mi lehet fenn. Rájöttem. Odafent két zombit és két Alient láttam, áldozatokra vadászva. Veszélyes lett volna nekik menni, ezért inkább óvatosan felmentem látótávolságig a létrán, és belelőttem a hátuk mögött álló két hordóba. Felrobbant, ők pedig darabokra estek szét. Jobbra mentem, ahol egy halálra rémült doki kucorgott a sarokban. Szóltam, hogy tiszta a levegő, és magammal hívtam. Továbbmentünk balra, ahol egy zombi kilövése után a doki készségesen kinyitotta a kaput, és odabent magamhoz vettem egy-két kézigránátot. Jól jöhet még, mondtam. De innen nem volt tovább út. Akrobataügyességgel leugrottam a létráról, és egy másik utat kerestem. Volt is. Amit láttam ekkor, egyszerre volt nevetséges és siralmas. Egy doki bujkált a szemetesben az őt terrorizáló Alien miatt. Miután gondjától megszabadítottam, sem volt hajlandó kijönni. Ezért aztán továbbmentem volna. De ott volt egy rács, mögötte egy zombi. Előttem egy csatornanyílás. Előbb az ellenséget nyírtam ki, majd leugrottam a csatornába. Lent a helyzet siralmas volt, a tetejébe meg nem tudtam kijönni. Azonban a nagy fel-alá járkálásban találtam egy kereket, melyet elforgatva jött a víz. Kiúsztam a csatornafedő alá, és kiugrottam a másik oldalon. Szuper, gondoltam, de lelohadt kedvem mindjárt. Egy terembe értem, ahol egy lift volt. Meghúztam az itt lévő kart, és ráugrottam a liftre. Ekkor, lefelé haladva, vagy ötven Alien rontott rám, kiket feszítővassal tettem el láb alól. Odalent a maradékot is szétvertem, majd az egyetlen utat követve kiértem egy átjáróra. Azonban egy szerencsétlenül ideteleportáló, disznószerű idegen rázuhant az átjáróra, ami leszakadt. Nincs mit tenni, mondtam, és a csöveken ugrálva átugrottam a szellőzőnyíláshoz. Behatoltam, és egy szobába érve magamhoz vettem némi lőszert, majd beugrottam az eddig járhatatlan folyosóra. A végén egy szennyvízcsatorna volt, végén egy savköpővel, plafonján pedig pár nyünyükével. Vigyázni kellett, mert a nyünyükék felvittek a plafonra, és akkor megzabálnak. Azonban leleményes voltam. A dobozokat a vízbe toltam, azokat leengedtem a rácsig, és átugráltam a túloldalra. Ott elbántam az ellenfelekkel, majd az ajtón át angolosan távoztam. Nem lehettem azonban túl boldog. Dobozokon ugrálva kellett átjutnom a túloldalra, különben lezuhanok. Ez a feladat alaposan megizzasztott, zihálva ugrottam le az utolsó dobozról. De feladatom volt, nem állhattam meg. Hosszú folyosó jött ezután, majd a megnyugtató tudat, hogy ezt is túléltem. Találtam egy működő liftet. Lehívtam, beszálltam, majd felmentem egy szintet a cél, a felszín felé.

Office Complex

Amikor felértem, azt kívántam, bár véget érne ez a rémálom. A sötétben sejtelmes zajok hallatszottak, és ki tudja, mikor jön szembe velünk egy idegen. Rettenetesen féltem. Zseblámpámnak végre hasznát vehettem. A fent tanyázó Alien semlegesítése után utat kerestem. A plafonról lógó vezeték azonban elállta az utat. Ha nekimegyek, megráz. Ezért aztán más lehetőséget kerestem. Egy szellőzőn át egy szobába jutottam, ahol egy dokit épp elfogyasztani készült a plafonról lógó nyünyüke. Rálőttem, mire elengedte, de ebédjét is kidobta... Egy másik dokival együtt nem győztek hálálkodni a profok. Az Einstein-fejű azt mondta, ha tovább akarok menni, le kell kapcsolnom az áramot. Megtettem, mire az egész irodakomplexumban kiment az áram. Most már továbbmehettem. Visszamentem az előző helyre, ahol már szabad volt az út. Az ablakot betörtem, és bemásztam. Odabent egy fadeszkát láttam az egyik szegletben, amit egy zombi akkor vert szét. Lelőttem, majd bementem, ahol nem csekély mennyiségű lőszert találtam. Továbbhaladván egy műtőszerű helyre jutottam, ahol a plafonról potyogtak az idegenek. Mázlimra gyorsan kivégeztem mind, majd odatoltam az itt talált dobozt a nyíláshoz. Felugrottam, és a szellőzőben kúszva mentem tovább. Egy kis helyiségbe jutottam, ahol felvehettem első nehézfegyveremet, egy shotgunt. Edzésképpen megmentettem a biztonsági őr életét a zombitól. Eztán visszamentem, és egy másik szellőzőben haladtam tovább. Mentem, mentem, majd egy teremben lyukadtam ki, ahol egy nyílást találtam, de nem tudtam odamenni, ezért aztán lekapcsoltam a villanyt, hogy az áram ne álljon az utamba. Most már átmehettem a szellőzőbe, ahol az Alienek kivégzése után nem volt nehéz továbbhaladni. Ahol kibukkantam, egyszerre ráéreztem a technika átkaira. Egy hő érzékelő gépfegyver agyonlőtte az egyik dokit és az őt követő Alient. Ha nem akartam áldozat lenni, vigyáznom kellett. Elmentem a nagy polc alá, és ott elfordítottam a kapcsolót. Így már nyugodtan mehettem tovább. Átrohantam fegyveremmel a kis Alien csordán, majd a lépcsőn fel bejutottam a kísérleteiről rettegett D szektorba. A mellém szegődött biztonsági őr hősiesen harcolt az oldalamon, miközben a zöld idegeneket lőttük. Szerencsétlent megcsapta az áram. Lopakodva, egyedül mentem tovább. Én nagy nehezen megúsztam. A lépcsőn felmenve egy dokit láttam, aki oltást adott, majd felszólított, hogy menjek tovább. Én mentem is, és az A szektor nevű helyre jutottam. A dobozokat feltörve fegyverkellékeket találtam, de sajnos ezen a szinten is túlontúl sok volt az ellen. A szinten újabb biztonsági őrt találtam, aki segített nekem kipusztítani az idegeneket. Itt aztán volt is mit. Egy úton továbbmenve rettenetes dolgot láttam: két zombi eszi az egyik doki agyvelejét :{{. Miután leszámoltam velük, kinyitottam az ajtót, ami a hűtőraktárba vezetett. Odabent a kis Alienek a mélyhűtött húst ették. Miután újabb anyagokkal gazdagodtam, megmentettem egy dokit, és leszámoltam egy savköpővel is. Bementem a raktár végén egy kapcsolóhelyiségbe, ahol el kellett fordítanom a kart a továbbhaladáshoz. Aztán visszamentem, a szellőzőben áthaladtam egészen a mozgó teherszállítóig, majd egy mozdulattal átugrottam a túlsó szellőzőbe. Itt egy-egy terem kivételével folyamatosan szellőzőben mentem, majd kibukkantam, amikor épp háború zajlott. A segítségemet megköszönték a biztonsági őrök, majd továbbmentem, ahol egy másik háború zajlott az idegenekkel. Én segítettem nekik, ők megtankoltak némi lövedékkel. Még a táskás embert is láttam egy zárt ajtó mögött. A lift már tönkrement, azonban egy létra ott volt. Ráugrottam, és felfelé másztam. Egy doki lezuhant, miközben a felszín felé haladtam. Szegény. Én beugrottam a liftbe, kinyitottam az ajtót, és egy új szektor nyílt meg előttem.

„We've got hostiles!"

Odafent egy doki siránkozott, mert egy biztonsági őrt elkapott egy zombi. Aztán ő is meghalt valamitől. Miután követtem, rájöttem azonnal. Mindenfelé hő érzékelő gépfegyverek hevertek, meg a falra ragasztott lézernyalábok. Aztán hirtelen valamit megláttam. Ember volt. És katona. Hát odafent már tudják! Biztos megmentenek minket. Igen, ezért jöttek! Szegény már meghalt, de felvettem gépfegyverét, az M16-ost. Az út el volt barikádozva, ráadásul idegenek is voltak a szinten. Attól pedig teljesen kivoltam, mikor megláttam a hő érzékelő fegyvereket. Aztán arra is rájöttem, hogy a Fire Door-okat le kell zárnom, ezért minden ilyen piros ajtónál lenyomtam a gombot, és átfutottam, mielőtt bezáródott volna. Később eljutottam egy nagy raktárhelyiségbe: Storage Area volt a neve, és itt döbbentem rá a szomorú valóságra: a katonák nem lesznek a barátaim. Ugyanis az egyik doki, miután meglátta az egyik katonát, megörült, de sajnos arcára fagyott a mosoly, mert a katona lelőtte. Hát ez hihetetlen. Hogy képesek ezek ártatlan emberekre lőni? Kőkemény szívvel lőttem hát agyon azt, akit az imént még barátomnak gondoltam. Elindultam a lifttel, és odafent még több zöldruhást kellett megölnöm. Egyenesen mentem, és egy elágazásos résznél ismét megtámadtak. De ügyesebb voltam mindnél, és fegyverekkel alaposan megrakva jutottam ki a sikerrel vett elágazás után a liftnél. Most már a felszínen voltam. Csakhogy odafenn a harc tombolt. Húszan jöttek ellenem egyszerre. Okos taktikával (mindenkit hátracsaltam egyesével) azonban ők sem jelentettek akadályt, és indulhattam tovább. Egy helikopter rendszeresen bombázott, vigyázni kellett. A közelben megláttam egy ajtót, amin be is mentem. Odalenn egy H.E.V. feliratú berendezést láttam, amivel feltölthettem igencsak lemerült mellényem max. 75 egységgel. Berontottam a másik ajtón, és egy aknába jutottam, ahol mindenki engem lőtt. Felfelé nem mehettem, így lementem az aljára, ahol bementem az egyik szellőzőbe. A végén egy forgó ventilátor fogadott. Ha tovább akartam menni, pontosan a létrára kellett ugranom. Minthogy ez sikerült, továbbmehettem, lementem a létrán, és a lenti szellőzőn mentem. Az eddig zárt helyiségekbe is bejutottam így, majd addig mentem, míg vissza nem jutottam oda, ahonnan indultam. Egy doki fogadott, aki azt mondta, az egyetlen kiút a silóból vezet. Benyomtam a gombot, mire a siló ajtaja kinyílt. Tudtam, hogy az egyedüli kiút a föld alatt vezet.

Blast Pit

Bár itt még azelőtt nem jártam, mégis tudtam, hogy ez a savraktár, amit a vonatból naponta annyiszor látok. Egy doki fogadott, aki útbaigazított. A deszkákat áttörtem a feszítővassal, és megkezdtem a harcot az Alienekkel és a zombikkal. A folyosó végén a deszkákat épp áttörte a szobában fogva tartott zombi, aki nem sokáig élt, hála jó öreg fegyveremnek. A liftet beindítottam, és lementem kb. 100 métert. Odalenn a kis szörnyekkel végeztem, majd beindítottam az itt lévő vonatot. Azonban a sín egyenesen egy savtócsába vezetett. Még időben leugrottam, végeztem az idegenekkel, majd felmásztam az egyik csőre, és beugrottam. Mentem egy ideig, majd egy sötét szobában lyukadtam ki. Itt Csollány Szilvesztert megszégyenítő módon ugrottam át a szomszédos erkélyre. (Játékosok, vigyázzatok itt: igen nehéz megcsinálni, de kis ügyességgel nem lehetetlen) Itt továbbmentem, majd egy csatornarendszerbe jutottam. Megfelelő csatornákban közlekedve hamar eljutottam egy létráig, amely kivezetett engem egy hatalmas propellerig. Beüzemeltem, erre felrepített egy csatornanyílásig. Kibukkanva éktelen hangzavart hallottam. Mindenfelé haldokló dokik, vagy éppenséggel zombik hevertek. Mi ez? A válasz szörnyű volt. Három óriási karom ütögette a vaslemezeket, és mindenkit megöltek, akik odamerészkedtek. Rájöttem, hogy hangra mennek. A gránátok segítségével kicseleztem őket, és az ajtókon bemenve lenyomtam a folyosó végén lévő kapcsolókat. Rádöbbentem, hogy ezzel talán elégethetném a lényeket, és tovább is mehetnék. Minden kész volt, csak hát nem volt áram. Elindultam az egyik folyosón, ahol ugrálnom is kellett, mert helyenként igencsak hiányos volt a vaslemez. Kijutván egy újabb folyosóra kerültem, ahol egy tócsa volt az út közepén. Most még könnyedén átsétáltam rajta. A folyosó végén az idegenek hada várt rám, de én könnyedén megtaláltam a megoldást. Az itt található liftet hívtam, csakhogy az elakadt volna két emelet között. Viszont megláttam egy létrát, amelyen lemászva eljutottam a siló közepéig. Idelent egy doki tartott eligazítást, majd továbbhaladtam, átugrottam a tócsát, és lelőttem a zombit. Végül egy óriási terembe jutottam, ahol a szállítók segítségével eljutottam a fenti generátor tetején ülő dokiig, aki szerint a generátor oldalánál lévő kapcsolókkal kellene áramot termelnem. Megnyomtam mind a két gombot, és végre jött az áram! A csöveken (nem azon, amelyikben az áram folyik!) másztam vissza, és rohantam a karmokhoz. Bementem az irányítóterembe, és lenyomtam a piros gombot. Ebben a pillanatban a karmokra óriási mennyiségű sűrűsített H2O2 folyt. Mind a három elégett! Én pedig lemásztam abba a lyukba, ahonnan kibújtak. Óvatosan mentem, mert igencsak mélyre hatoltam, ráadásul az egész lejtős volt. A sötétben, az idegenek maradványai között egy fegyvert találtam. Mi ez? Igen! Egy eredeti. 357 Magnum! Szuper! A vízbe ugrottam, és megkerestem a sziklák között a felfelé vezető rést. Kibukkantam, rámásztam a csövekre, és ügyesen elmentem a folyosó végéig. Ott bemásztam a csőbe, átugrottam a szemköztibe, és rövid kúszás után végre kijutottam a silóból. Azért az egyik raktárhelyiség még útba esett, úgyhogy feltörtem a dobozokat, megöltem a kis Alient, és felvettem a Tripmine nevű, falra akasztható lézert (Duke Nukem rulez . Ezután egyenesen folytattam tovább utamat.

Power Up

Amikor azt mondtam, hogy ennél rosszabb már nem lehet, akkor Black Mesa ráduplázott. Egy óriási robotszerű szörny állta el az utat, és mindent szénné égetett a közelben (a tanulmányom szerint Garg). Két katona állt ott, és nem tudták lelőni, minden lepattogott vastag páncéljáról. Mivel alapos kiképzést kaptam a helyről, tudtam, hogy ez egy zsákutca, és csak a vonatokkal lehet kijutni innen. Azonban hiába próbáltam beüzemelni, a vonat nem kapott áramot. A szemközti folyosóban volt a kapcsolótábla, de „No power in Main Base" szöveg azt sugallta, hogy még az áramot is lekapcsolta valaki. Az én feladatom lett az, hogy beüzemeljem a vonatot. Elfutottam a szörny előtt a másik úton, és megküzdöttem pár, értelmesnek nem nevezhető szörnnyel. Megkerestem a létrát, és azon másztam fel. Vigyáznom kellett, mert egy gázcső eltört, és a tűz bármikor megégethetett. A szobában a haldokló biztonsági őr elmondta, mi a teendőm, majd elhallgatott (lehet, hogy végleg). Átkúsztam a túloldalra, felvettem a lőszert, és a visszaúton óvatosan elkúsztam az ablak alatt, vigyázva, mert a szörnyeteg fel-alá masírozott az ablak alatt. Kimentem a szobából, és elindultam a másik úton, azonban az egyik ponton elakadtam. A két ajtó le volt zárva, és bizony, ha nem veszem észre a falon a kereket, és nem forgatom el, még most is itt álldogálnék. Legalábbis amíg a munícióm kitart. Közben a szörny igencsak ugrált fent, mert pergett a vakolat. Felfelé indultam el, és bizony újfent tartanom kellett a katonaságtól, akik mindenütt ott voltak. Ezen a szinten harcoltam velük legkeményebben. Az egyik helyiséget elbarikádozták, homokzsákokat emeltek, de ezen felül Tripmine-okat is rakosgattak mindenhová. Egyetlen érintés, és minden felrobbant volna. Kiirtottam őket, és elindultam a lift felé. Vigyáznom kellett, apró csomagokként kis Houndeye szörnyikék utaztak rajta (vagy katonák, nekem változó volt), végeztem velük, és lementem a lifttel. A lefelé vezető lépcsőn keresztül eljutottam egy vízzel elárasztott szobába. Mindenütt kis, kukacszerű lények úszkáltak a vízben, és sebzésük bizony elég nagy volt, de a feszítővassal hidegre tehettem őket. Egy zombi bújt meg a sarokban, az M16-os gyorsan végzett vele. Végül észrevettem, mi a hiba. A dobozok megakadályozzák a pumpálásban a dugattyúkat. Szétütöttem őket a feszítővassal, ezzel végre elindult az energiateremtő berendezés.
Felfelé indultam, és beüzemeltem a kis kapcsolóteremben az áramellátást. Siker koronázta tehát tevékenységemet. Visszafelé indultam, a nagy szörny felé. Kicseleztem, és előtte elfutottam a harmadik irányba, a fő kapcsolóterem felé. Ő elindult felém. Nem vesztegettem az időt: bekapcsoltam az áramot, és elrejtőztem. Kisvártatva ideért a nagy szörny, az áram azonban agyoncsapta. Most már szabad volt az út. Ekkor visszamentem a vonathoz, rátolattam vele a váltóra, visszamentem a biztonsági őrhöz, megnyomtam a váltó gombját, kiugrottam az ablakon, beszálltam a vonatba, és elindultam kifelé erről a helyről is. A biztonsági őr készségesen továbbengedett az út végén, feltéve, hogy hozok segítséget. Szerencsétlen azonban nem tudhatta, hogy itt már senki nem fog megmenekülni. Valószínű, hogy a felszínen valamire készülnek, és egész Black Mesát fel akarják robbantani.

Szerző: On A Rail
szörcs: zsola